Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Toldi Estéje

1. ének

Nagyfalu határán csend honol a tájon,
Csak egy borjú nyög fel néha fájón.
Alvó béresektől tarkállik az asztag,
Hej, de régen is volt, mikor itt még basztak.
Beborult az élet, szídják a világot,
Merthogy kivetettek a pinára vámot.
Fonók derűs mélyén hallgat most az ének,
Adómentes pinát álmodnak a vének.
Toldi-kúrián is rajta ül a rontás,
Néha veri pöcsét csak egy méla kondás.
Itt él Miklós, ki már lassan őszbe hajla,
Legendás dorongját ónos rozsda marja.
Hajh, mikor még bejárt vígan hegyet-völgyet,
Nagy pöcsére tűzve szűzlányt, úrihölgyet.
Nem ragyog Miklós farka hímes ékkel,
Diót tör csak vele, s néha dinnyét lékel.
Budavár felül is kósza hírek járnak,
Ott is beborult a régi jó világnak.
Buzeráns taljánok csúf erkölcse hódít,
Becipeltek azok rút, idegen módit.
Ez a nyavalyája sok főúri háznak,
Nyegle udvaroncok nyalnak, franciáznak.
Így kesergett Miklós, míg szolgája, Bence,
Megmaradt kenőccsel a tepsit kikente.
Azután tréningképpen, mint ifjú korában,
Léket fúrt faszával a szemöldökfában.
Ekkor egy hírnök jött elfúlva a hírrel:
Budán egy cseh delnő gyalázatot mível!
Riszálja valagát, a magyart becsmérli,
Nincsen már acél jó magyar fasz? - kérdi.
Felhördült most Miklós, félrelökte Bencét,
Szétverte faszával vaspántos kredencét.
Megsmirglizte faszát, rozzant buzogányát,
Próbaképp meghágta Bence ifjabb lányát.
Ünneplő ruháját felrántotta aztán,
így szólt: megmutatom, mit tud egy aggastyán!
Végül felkapott egy darab tüzes taplót,
Seggbe döfte vele úgy Rárót, a vak lót,
Hogy szörnyű kínjában szegény rozzant pára
Táltosként száguldott Miklóssal Budára.

 

2. ének

Gyászlobogót lenget a szél Buda ormán,
Tarseggű keselyű gubbaszt ott mogorván.
Házastársak jönnek, delnők tág valaggal,
Rég nem használt férjek, fityegő kis fasszal.
Impotens lovagok mennek támadásra,
Háromhetes kemény hősi távnyalásra.
Trágár udvaroncok nyaldosnak duettbe,
Ritkán használt pöcsük penészes, szúette.
Amott martalócok és ledér menyecskék
Kefélnek hátulról, mint akár a kecskék.
És míg így majmolják az oktalan barmot,
Eunuchok fújnak seggel víg alarmot.
Verseny van kíírva, az fűti a bandát,
Ki tudja meghágni bunyevác Mirandát.
Ki cseh származású, s hirdeti nagy garral,
Nem találkozott még nagypöcsű magyarral.
Duna hajlatában áll egy magyar tábor,
Veterán vezérük idős Lacfy nádor.
Kinek nemi kedve napról-napra fogyó.
A segge már ráncos, töke fonnyadt bogyó.
Rongyszerű pöcsével csak néha keféle,
Inkább csizmaszárát fényesíti véle.
Ifjö leventéknél még szörnyűbb a viszony:
Ismertető jelük idült pina-iszony.
Ilyen vezetővel, s ilyen lovagokkal
Ki merne bajt vívni rengő valagokkal?
Hogy is vághatnák be kopjájukat tövig
Ők, akik a pinát is csúzlival lövik?
Hiába hentereg faszt epedve nőjük,
Évszámra nem áll fel rothadt bögyörőjük.
Hajh, magyar dicsőség, talmi, tűnő holmi?
Hol késel legendás, nagy pöcsöddel, Toldi?
Nem tud itt már baszni néhány kun, csak pár móc,
Bukjék ki a ködből farkad, mint az árboc!
Vágtass, öreg Miklós, leckéztesd a hordát,
Nyerd meg az utolsó, a leghősibb tornát!

 

 

3. ének

Hogy a Nap korongja az egekre hágott,
Miklósunk lovának tar seggére vágott.
Mivel az vágtatni már nem akaródzott,
Csak poroszkát, s közben fingott, vakaródzott.
Így Miklós pőcsével Úgy vágta lapockán,
Mivel sarkantyÚját elvesztette kártyán,
Hogy szegény gebéből majd' kiszállt a pára,
Lóhalálban futott Miklóssal Budára.
És a küzdőtéren, mit a harc hevített,
Összerogyott, s egy utolsót nyerített.
Öreg - szólt egy lovag, s dőlt nagy röhögésbe -,
Hős paripád kimúlt végelgyengülésben!
Míg társait szintén röhögések rázták,
Szegény öreg Miklóst marták, figurázták.
Öreg! Tudsz-e hágni? Indulsz-e tornára?
Mondd, emlékszel te még a pinára?
Hallgat szemlesütve, mint egy vén aszkéta,
Ravaszul titkolja, hogy ő is baszik néha.
Bőg a gyülevész nép: Szűz vagy, vén apostol?
Azért vakaródzol hát a sok lapostól?
Ám vad röhögésük dobpergésben vész el,
Hol fasz kell, lesz verseny, hova nem az ész kell.
Olcsó szellemesség nem segít a népen,
Mely most farkbehúzva kódorog a réten.
Hol a cseh hetéra rengő valagával
Csalogatja őket mézzel, malagával.
Nagy seggét himbálva dől a heverőre,
Negédesen kiált: lovagok, előre!
Bújnak a magyarok, csak a lengyel Gaszton
Hentereg a díszes brüsszeli damaszton.
Ám lankadt pöcsével vall hamar kudarcot,
Bús pironkodással adja fel a harcot.
Szól Miranda: Nincs jó magyar fasz, ha mondom!
Nincs? Rikoltva terem Miklós a porondon.
Felkapja a delnőt, feldobja hörögve,
Visszazuhantában akasztja őt szőgre.
Elfelejti mostan baját, idős voltát,
Pörgeti nagy faszát, akár a motollát.
Szaltózva hajítja ismét fel morogva,
Míg delnőnk ájulva terül a porondra.
Lovag! - sikolt a hölgy -, légy hozzám humánus!
Előreront szavára tíz vad cseh ulánus.
Leugrik a nőről Miklós, s lábra pattan,
Szörnyű ágyúcsőve csehek hátán csattan.
Majd feljebb emeli a vészes tarackot,
Azzal ad fejükre szikrázó barackot.
Ráront most Miklósra egy cseh női század,
Numerát most Miklós leadhat vagy százat.
Neki meg sem kottyan, végső harcra készült,
Sok dorongolásban nem hiába őszült.
Faszát a sikongó delnőkbe akasztja,
Fertályóra alatt mind félholtra bassza.
S mit csinált ezalatt Miranda, a beste?
Zöldrevert valaggal a menekvést kereste.
Nekirontott Miklós kegyelemdöféssel,
Nem baszik ez tőbbé soha egy öltéssel.
Tapsol a nép, fetreng, seggit veri földre,
Egetverő zajjal kapják Miklóst ölbe.
S míg magasra tartva győzők táncát lejtik,
Igyekezetükben durván fejre ejtik.
Beverte homlokát, mely kőbe talála,
Annak recés széle lőn szörnyű halála.
Gyászkoszorút szőttek hervadt pinaszőrből,
Hetven pucér delnő állt a sírnál, körből.
A nádor beszéde könnyeket fakasztott,
Holt pöcsére aztán ékkövet akasztott.
Vesztére, mert nyomban felnyög, mint az őrült,
Csoda tőrtént: Miklós fasza megdicsőült!
Vaskripta fedele szilánkokra mállott,
Hogy az iszonyú fasz utolszór felállott.
Rácsapva a nádor rücskös valagára,
Ki nagyot ordítva akadt fel a fára.
Lehanyatlott aztán Miklós hímes éke,
És lekonyult végleg hervadó emléke.
Zárdás szűztől kezdve nagypicsájú nőkig,
Fennmarad emléke időtlen időkig.

VÉGE.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hando83@citromail.hu

(Freddy, 2010.08.29 18:49)

Köszönjük az elismerést:P

:D :D :D :D :D :D

(PhoenixSpirit, 2010.08.29 16:22)

Költészeti különdíjat az ismeretlen szerzőnek ! :)