Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


>>

>> Tárgy: Seress Mária parlamenti beszámolója
>>
>>
>>
>>
>>
>> Vannak napok, amiket be sem kell jelölni a naptáramban, hisz úgysem
>> fogom soha elfelejteni. Ilyen lesz április 14. Szűk két órát töltöttem a
>> Parlamentben. Tanulságos volt.
>>
>> Egyedül mentem - egyedül képviseltem 605 ezer embert.
>>
>> Először vettem részt parlamenti ülésen.
>>
>> A díszpáholyban biztosítottak helyet nekem, mint a népszavazás
>> kezdeményezőjének. Ez a páholy közvetlenül a képviselői széksorok mögött
>> van, tehát közelről szemlélhettem és hallhattam a "nívós" képviselői
>> munkát, és ízelítőt kaptam az ülés közbeni - elnézést a szóért de nem
>> találok jobbat helyette - primitív szóbeli és egyéb megnyilvánulásokból
>> is.
>>
>>
>>
>> Az első döbbenetet az ülésterem zaja okozta. Alig hallottam mit mond a
>> szónok. A képviselők beszélgettek, telefonáltak, ki-be járkáltak,
>> újságot olvastak. Felnevettek egy-egy nyelvbotláson, felhördültek
>> egy-egy "bevállalós" mondaton. Így viselkedik a politikai "elit"?! Úgy
>> éreztem magam mint egy sportmérkőzésen: van két csapat, két ellenfél -
>> de a szurkolókat már nem a játék szépsége érdekli, hanem egymás
>> hergelése. A saját csapatnak elnézik a botladozását is, de az ellenfél
>> nem tud olyan bravúrt végrehajtani, amire ne acsarkodással vagy gúnnyal
>> reagálnának.
>>
>>
>>
>> Abban a zűrzavarban figyelni sem lehet. Ha szavazásra kerül sor először
>> csengetnek, hogy mindenki bejöjjön a folyosóról, a büféből. Következik a
>> gomb-nyomás. Tisztelet a kivételnek, de a többségnek fogalma sem lehet
>> miről is van szó, ám a frakció-vezér elkiáltja magát hogy IGEN vagy NEM
>> és akkor azt a gombot nyomják. Ezt hívják úgy, hogy frakciófegyelem - no
>> meg persze demokráciának is. Szégyen! Nincs odafigyelés, egyéni
>> vélemény, saját lelkiismereti döntés, netán a választók érdekének szem
>> előtt tartása vagy bármilyen mérlegelési szempont. És így a szavazási
>> eredményt mutató tábla sem okoz senkinek meglepetést.
>>
>>
>>
>> Azt sejtettem, hogy nem leszek túl népszerű a 386 képviselő körében.
>> Miért is lennék? Viszont 605 ezer ember - mit ember: választó! -
>> véleményét azért mégis csak illene tiszteletben tartani éppen nekik,
>> mint bennünket képviselőknek.
>>
>> Hogy engem Gyurcsány-bérencnek nevezzenek és azt mondják, bravó, így
>> kell kilopni 4 milliárdot az ország zsebéből, azt nem személyeskedésnek
>> tekintettem, hanem a sok százezer emberrel szembeni ostoba
>> tiszteletlenségnek.
>>
>> Az, hogy rám megvető pillantásokat tesznek, gúnyosan elhúzzák a szájukat
>> vagy a hátam mögött cinikus és gusztustalan megjegyzéseket tesznek az
>> sem érdekelt, de hogy egy képviselő ebből az egész népszavazásból csak
>> annyit szűrjön le, hogy, idézem: Az kéne hogy ingyen dolgozzunk, mi!? -
>> ez már kiverte nálam a biztosítékot. Nem, nem kell ingyen dolgozni. Csak
>> dolgozni. De amit láttam, azt ennek semmiképpen nem lehet nevezni.
>>
>>
>>
>> Akadtak olyan képviselők is, akik gratuláltak. Pontosan négyen, és
>> őszintének tűntek. Ki is fejtették, minek köszönhetem az elismerésüket.
>> A parlamenti hangvételről is egyezett a véleményünk: ez a stílus immár
>> totális kudarc. Amikor arra sem hajlandóak, hogy meghallgassák a másik
>> véleményét, hisz már a mondandója első pillanatában tudják, hogy le
>> fogják szavazni, csak azért mert ő mondja, akkor elvárható hogy ő majd
>> figyelemmel lesz a másik álláspontjára?
>>
>> Úgy gondolom, naivitás lenne azt képzelni, hogy ezek a pártok valaha is
>> megtalálják a közös hangot (szerintem nem is keresik). De azt is, hogy
>> képesek lennének bármit is megoldani...
>>
>>
>>
>> A népszavazásról végül határozatot hoztak. Előtte egyetlen frakcióvezető
>> sem élt a megszólalás lehetőségével. Fel sem merült az EP választással
>> együtt történő lebonyolítás, pedig ígérték, hogy a frakciók egyeztetnek.
>>
>> Minden frakció vezére az IGEN szót kiáltotta, így azt a gombot nyomták.
>> A képviselők tehát népszavazást "akarnak" a saját költségtérítésükről.
>> Hárman tartózkodtak.
>>
>> És már megvan az is, mennyibe kerüljön a procedúra: maximum 3,9
>> milliárdba.
>>
>>
>>
>> Közben odakint zajlott a civilnek egyáltalán nem nevezhető tüntetés.
>>
>> Furcsa volt látni, ahogy a képviselők a parlamenti folyosón sétálva
>> kipillantottak a térre: ugyan mi zajlik odakint. Feszültségnek,
>> bizonytalanságnak nyomát sem lehetett érezni. Védve voltak. Az egész
>> teret lezárta a rendőri kordon, csak a térbe torkolló utcákon
>> gyülekezhettek az emberek.
>>
>>
>>
>> Amikor kiléptem a Parlamentből szónokok mikrofonba kiáltott szavainak
>> foszlányát fújta a szél. Érteni semmit nem lehetett belőle. A tömeg
>> hangja meg el sem jutott az Ország Házáig.
>>
>> Furcsa érzés volt lépkedi a kiürített téren. Egyik oldalon a szigorúan
>> védett "elit", a kordonon túl pedig az elégedetlen felhergelt tömeg. Én
>> meg ott sétáltam közöttük, középen, egyedül. Kicsit elméláztam ezen a
>> szimbolikus helyzeten, de hirtelen kaptam egy kijózanító jégesőt a
>> nyakamba.
>>
>>
>>
>> És végül innen üzenném az előttem helyet foglaló képviselőknek, hogy nem
>> attól leszek boldog, ha hozzák a villamosjegyüket elszámolni, hanem ha
>> nem kell majd nekik több jegyet váltani.
>>
>> Legalábbis a Kossuth térre nem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.