Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÍGY VÓT

 

Szép csendes éjszaka után virrad a hajnal,

Imi fiú bajlódik a kócos hosszú hajjal.

Megszólal a kakas három-négyszer rikkan,

Imi mondja: Lelövöm, hogy meg se nyikkan.

Elő a berettát, be a teli tárat,

Kilő az ablakon egyet, kettőt, hármat.

De a kakast nem öli a bánat,

Imre király dühös, kilő még vagy kettőt.

Eltalál most ízibe egy rozzant bádogteknőt.

Felesége mondja: mit csinálsz te állat?

S felveszi a földről a ledobott tárat.

Mérgem oka a kakas volt, de elbújt mert ravasz volt,

Édes uram, mondja Edit, hát ez téged heccel?

Ez a szomszédunkban lakó tollas ingyen vekker?

Anyukám, hadd lőjek csak egyet még egyszer,

Mondja habzó szájjal és remegő testtel.

Ne lőj többet király, mára már elég volt!

De e feleség makacs, s emelkedik a Colt.

Agyon lövöm magam, ha nem lőhetek egyet,

Mire így az asszony: Ha hülye vagy, hát tedd meg!

Ránéz a nejére, nem várt ilyen választ,

Elhűlt képpel így szól: Ezt mondtad? Ez bágyaszt.

Remegő ujjával meghúzza a ravaszt,

Így kellett volna meglőnöm a kakast.

S mivel a mi Imrénk nem volt fejszámoló,

Nem sejtette, hogy a csőben maradt még egy golyó.

Megindult az agya, de már késő, késő,

Fúródik az ólom, mint szarba a véső.

Felrikolt az asszony, mint az éhes sirály,

Magasságos Isten, mit csináltál király?

Agya arcára hull, mint egy véres lepel,

Mintha azt mondaná, Isten veled Csepel.

A kakas kérdőn rikkant. Ma már nem lőnek?

Csak nem mentem agyára a koronás főnek?

Felvijjog a mentő, megbolydul az utca,

Még van egy kis remény, tán van még benne szufla.

Megszólal a mentős: A kórház még távol,

Mire odaérünk, ez már nem oktávol.

Itt a mese vége, s ez igaz történet,

Még jó, hogy az eset nem velem történt meg!

A tanulság: egyforma királynak, s főpapnak,

Sose nézd a fejed részegen lőlapnak! ! !

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

flyxkhajl

(iufgals, 2010.01.12 14:39)

szar nuincs értelme